Fabio Cannavaro a világ egyik legjobb és nők szemében az egyik legszebb hátvédje, a tipikus olasz férfi és a tipikus olasz középhátvéd megtestesítője. Az elszánt és agresszív nápolyi (na nem az ennivaló, bár a lányok szerint ő tényleg az) nagyon jól fogja össze mind klubcsapatai, mind az azzurrik védelmét. Taktikai képzettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gond nélkül át tudott állni a háromvédős válogatottbeli szisztémára a "hazai" négyvédős rendszerről, ahol ő a középső hátvédek egyike.
Eléggé nehezen kezdődött karrierje, már 22 éves volt, amikor bemutatkozhatott szülővárosa, a Napoli csapatában, akkor is mindössze két bajnokin szerepelt. Pedig volt kitől tanulnia, hiszen a Maradona-féle Napolinak szedte a lasztit kissrác korában. A következő két idényben már alapemberré vált, bár ekkorra a Maradona-féle csapat már szét- ill. kiesett. Fabio szerencséjére nem tartott a Napolival az azóta is tartó másodosztályú szenvedések színterére, hanem, bár a Juve is hívta, bölcsen a Parmát választotta. Kétszeresen is okosan: Torinóban eleinte csak csere lett volna, a Parma pedig fénykorát élte akkoriban, a bajnokságban rendre jól szerepeltek s elhódították az UEFA-kupát is 1999-ben. Az U-21-es válogatottba még nápolyiként került be 18 évesen, egyedülálló módon fiatal kora miatt kétszer is Európa-bajnok lett! 1997 óta stabil válogatottnak mondhatja magát Nesta és Maldini mellett, s az összes nagy tornán ott lehetett. Amikor a "sajtosoknak" 2002-ben elfogyott a pénzük, kapva kaptak az Inter 23 millió eurós ajánlatán s Fabio is boldogan váltott klubot a bajnoki cím reményében. Ez Milánóban nem sikerült neki, pedig igencsak sietnie kellett, hiszen a szépfiú ekkor bizony már elmúlt 30 éves...
Egyébként dicapriós arca, viszonylag kis termete és törékenysége ne tévesszen meg bennünket: a mai foci egyik legkiválóbb és legkeményebb emberfogója (bizonyára ő is a nagy ember nagyot esik elvét vallja), de akkor sem jön zavarba, ha megszerzi a labdát, a válogatottban is sikerült gólt szereznie. Az EURO2004-en szinte hiba nélkül játszott párjával, Nestával együtt, gyakran a levegőben úszva blokkolta a lövéseket, önfeláldozóan takarított Buffon kapuja előtt, nem rajta múlott a Squadra gyalázatos szereplése. Bár szerződése 2006-ig az Interhez kötötte, egyre gyakrabban röppentek fel pletykák távozásáról, állítólag a Real és más angol klubok is érdeklődtek iránta. Mégis óriási meglepetést keltett, amikor alig pár millió euróért és az uruguayi kapusért, Fabio Cariniért cserébe a Juventushoz igazolt, ahol tanárian, szinte hiba nélkül játszott. A Serie A legjobb védelmét alkották Buffonnal és Thurammal - na ja, Parmában hosszú évekig játszottak egymás oldalán. Ott, ahonnan öccse, Paolo nagyon jól indult egykoron, beverekedte magát az U-21-es válogatottba is, ám azóta megrekedt karrierje.
Fontosságát Capello szisztémájában mi sem jelzi jobban, mint hogy első zebrás idényében egyetlen mérkőzést sem hagyott ki a bajnokságban és a BL-ben, összesen három gól is lőtt, a legfontosabbat a Liverpool ellen, idegenben. A végre bajnoki címet szerzett Cannavaro 6.36-os átlagával a Serie legjobb játékosa és hátvédje lett s immáron hetedszer kapott helyet az Év csapatában! 2005 nyarán mégis inkább egy kellemetlen okból járta be Fabio neve a világsajtót: egy akkor nyilvánosságra került videofelvétel tanúsága szerint teljesítményfokozó injekciót kapott a 99-es UEFA-kupa-döntő előtt. A neoton nevű kreatin-foszfát akkoriban egyébként még nem szerepelt a tiltott listán, a fáradtság leküzdésére használták. Az egy moszkvai szállodában készült felvétel azért is kellemetlen a torinóiak számára, hiszen nem sokkal azelőtt ítélték 22 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre egykori orvosukat, Riccardo Agricolát teljesítményfokozó szerekkel (pl. EPO) való visszaélés miatt.
A 2006-os idény végén viszont már nem ez volt a zebrák legnagyobb problémája, ugyanis hiába védték meg bajnoki címüket, az Olasz Labdarúgó-szövetség a korábbi évek bundázásai és egyéb gonoszságai miatt kizáratta őket a Serie A-ból, ráadásul utolsó két scudettójukat is visszavette. Természetesen a Juve sztárjai egy-két kivételtől eltekintve megindultak a világ négy égtája felé: bár Cannavaróért a Chelsea 16 millió eurót ígért, a játékos felhívta egykori-jelenlegi edzőjét, a Madridba igazolt Fabio Capellót s megígérte neki: "Hozzád megyek a Realhoz, erről biztosíthatlak!". A Realnál az egykori védőlegenda, Fernando Hierro ideális utódját látták benne, s ezért (Émersonnal csomagban) 20 millió eurót sem sajnáltak. S ez még csak a kisebbik jó dolog volt, ami történt vele azon a nyáron: a németországi világbajnokságon ugyanis a győztes csapat kapitányaként, 100. válogatottsága alkalmával emelhette magasba a serleget! A borzalmas előjelek ellenére (bunda és fogadási botrányok, rendőrségi kihallgatások, Nesta sérülése) egyre jobban ment a tornán a talján csapatnak, s Cannavaro igazán a végjátékra lendült csúcsformába.
A kezdeti megbízható, de közepes produkciók után a németek elleni elődöntőben és a franciák elleni fináléban sziporkázott igazán, sőt, ha fejese bement volna a döntőben. Így hát nagy csalódás volt számára, hogy az ítészek Zidane-t hozták ki a vb aranylabdásának, de az év végi szavazásokon igencsak visszavágott a (félig) tar franciának, hiszen elcsente előle az Aranylabdát, a FIFA, a FIFPro és a World Soccer első díját is! A Realban viszont mintha megállt volna tudománya - pedig még azzal nyitott megérkezése után, hogy "Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen nagy klub, mint a Real Madrid, hogy nem képes ennyi ideje semmit sem nyerni", Capello sem szerénykedett vele kapcsolatban ("Óriási tapasztalata van és tudja, hogyan kell a Real szekerét megfordítani, hogy újra bajnokcsapat váljon belőlünk"), de ezután a bekk hibát hibára halmozott, sokkal gyengébben futballozott, mint párja, Sergio Ramos. Támadta is őt rendesen a média, vicces kedvű spanyol firkászok még azt is kitalálták, hogy a FIFA aranylabdáját is csak egy számolási hiba miatt szerezte meg!
SuperFabiót még a Recre Huelva világhíretlen csatárai, Sinama-Pongolle és Uche is megbolondították (két gólt is rúgtak róla), így hát elgondolhatjuk, mit művelt vele a Lyon csatársora.
Az olasz válogatott csapatkapitánya egyszer elárulta, hogy nagyon szeretné pályafutását Nápolyban befejezni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
