Ha valaki október 31-én születik, az nem rossz ómen a futballban. Maradona és Van Basten is azon a napon jött a világra. Ráadásul az ifjú szőke legszívesebben a tizennégyes számot viseli. Mint Johan Cruyff hajdanán. Persze azért túlzás lenne azt állítani, hogy Guti lenne a Madrid késői válasza a nagy Johanra a Barcelonának. Pedig ő is óriási tehetségnek indult. Már 1995 decemberében, Jorge Valdano edzősége idején bemutatkozott az első csapatban. Pechjére az argentín azt a szerepkört szánta neki, melyet Redondo töltött be, így aztán Guti leginkább akkor játszhatott, ha Fernando - nemcsak hogy a csapat egyik legjobbja, de kifejezetten Valdano kedvence - megsérült. Guti az említett szezonban ezért aztán főleg a B csapatban játszott, egy másik argentín, Sergio Ejea keze alatt. Az akkori játékostársak közül eddig még senki sem futott be hozzá hasonló karriert a Madridban, de Jaime és az immár Deportivóban futballozó Víctor egy-egy periódusban tagja volt az első csapatnak is.

Guti 26 mérkőzésen 11 gólt szerzett a második vonalban. Ebből is kitalálható, ott sokkal kötetlenebb szerepkörben, a két csatár mögött helyezkedve futballozhatott. Mindenki nagy tehetségnek tartotta, de még a következő két évben is csak nehezen tudta megvetni a lábát a sorrendben Capello és Heynckes által dirigált csapatban. Igaz, a második szezonjában már rendszeresen meghívót kapott a 2002 nyara óta az A válogatottat dirigáló Inaki Saez utánpótlás-válogatottjába. A korosztályos válogatottban való fellépéseinek csúcspontja 1998 májusában jött el. Az előző kiírásban ezüstérmes spanyol válogatott az EB-aranyéremért utazott a romániai döntőre. A nyolcas tornán előbb 1-0-ra verte az oroszokat, majd az elődöntőben 1-0-ra a norvégokat, s végül 1-0-ra a döntőben a görögöket. Tiszta sor. Guti az utolsó mérkőzés 65. percében állt be Roger helyére, éppen abban a minutumban, amikor Ivan megszerezte a meccs egyetlen gólját.

A lapok szerint "nagyszerűen szűrte meg a görög támadásokat, s néhányszor jól indított". Rajta kívül még egy Real Madrid-játékos volt a keretben, az elődöntő gólját szerző Víctor. A többiek közül azóta befutott futballista lett Salva, Roger, Valerón, Garcia Calvo, az ifjabbik Guerrero, s mindegyikük előtt az utolsó mérkőzést kihagyó Míchel Salgado. Guti a nagy siker után egyre többször került be a Real Madrid első csapatába is. Hiddink és Toschack közös évében (1998-1999) tizenegyszer játszhatott a kezdőcsapatban, tizenhétszer becserélték. Furcsa helyzetbe került: a Madridban nem volt biztos a helye, Camacho viszont kiszemelte őt a válogatottba. Már 1999 januárjában meghívta a közös edzőtáborozásra, aztán sokak meglepetésére, május 5-én Sevillában, a horvátok elleni barátságos mérkőzésen beállította a legjobbak közé a második félidőre. A következő idényben mégtöbb szerepet kapott, legalábbis percben, merthogy éppúgy 28 bajnokit játszott, mint az 1998-99-es idényben.

Jót tett neki Vicente Del Bosque érkezése, hiszen a vezetőedző keze alatt még korábban, ifistaként is dolgozott, kitűnően ismerte. Del Bosque maga is kedveli Guti játékát, a ballábas fiút azonban - bár Madridban előszeretettel becézték "új Redondonak" - szívesebben küldte előre, a támadósorba, vagy közvetlen a mögé. Nem tűnt rossz elképzelésnek, a 24 éves legény olyan jól játszott a 2000-es nyár előkészületi mérkőzésein - elsősorban a Milan ellen a San siróban -, hogy hirtelen olasz kérők kezdtek el tolongani a Bernabéuban. Úgy tűnik, neki az olaszok ellen különösen jól megy... Akkoriban furcsa hónapjai voltak: a szurkolók - köztük is legalább felerészt a hölgyek - rajongtak érte, miközben a madridi vezérkarnak állandó fejfájást okozott. A magánélete ugyanis enyhén szólva zűrös volt, a hagyományokra, a klub szellemiségére, a konzervatív értékekre kényes vezérkar őrjöngött a bulvárlapokkal szembesülve.

Szoknyába bújva pózolt divatbemutatókon, leplezetlen büszkeséggel beszélt egy színésznőhöz fűződő intim kapcsolatáról, aki születése szerint inkább színész lett volna, tulajdonképpen minden eszközt megragadott, hogy polgárpukkasztó különcségeivel sokkolja a környezetét. Pirri, a klub akkori technikai igazgatója - korábbi klasszis játékosa - 2000 áprilisában is elkészítette szokásos jelentését-értékelését a játékosokról. Gutiról azt írta: "A viselkedése nem illik a Real Madrid szellemiségéhez és hagyományaihoz. Rossz a mentalitása és hozzáállása, nem fókuszál eléggé a pályafutására. Javaslom az eladását." Gutit tulajdonképpen az elnökválasztás mentette meg, a Lorenzo Sanz helyett hatalomra kerülő Florentino Pérez Pirrit menesztve Jorge Valdanót ültette a technikai igazgatói székbe. Ez a váltás, valamint Morientes sérülése új lehetőséget teremtett a ceruzavékony szőkeség számára. A szupercsere (eddigi fellépéseinek több mint a felén csereként léphetett pályára) 2000 őszén 15 mérkőzésen 10 gólt szerzett. Valdano azonnal 2005-ig meghosszabbította a szerződését, ami végképp megnyugtatta a jövőjéért a lazaságról árulkodó látszat ellenére is aggódó ifjút.

Guti megváltozott. "Amikor bekerültem a Real Madrid első csapatába, még szinte gyerek voltam. Habzsoltam az életet. Mostanra megváltoztam, felnőtté váltam. Ez a különbség!" Valóban változtatott az életvitelén, különösen azután, hogy életében először igazán szerelmes lett. Már nem volt Halloween-gyerek (amerikai mintára néha Spanyolországban is így hívják az október 31-én születetteket, ez körülbelül annyit tesz, hogy azért ilyen bolondos, mert a magyar farsanghoz hasonló ceremóniájú napon jött a világra), már csak Arantxa Beníto, a szép szőke tévébemondónő érdekelte. 2001 elején megszületett gyermekük, Zaira, aki képes akár minden nap az ujja köré csavarni a korábban kicsapongó életű futballistát. Az persze egy kicsit "gutis", miért is választották Arantxával éppen a Zaira nevet: "Egyszer Madrid belvárosában, a szerelmesek terén sétáltunk. Odajött hozzám egy kislány, hogy aláírást kérjen. Zairának hívták. Akkor elhatároztuk, hogy a kislányunkat, ha egyszer az lesz, mi is így nevezzük majd." Az "új Guti" jól játszott, de sokat volt sérült az előző idényben, igaz, így is megnyerte pályafutása harmadik BL-aranyérmét. A 2002-2003-as idényben pedig egyenesen remekel: bár csak az utolsó pilanatban került a csapatba, gólt szerzett a Feyenoord elleni szuperkupa-döntőn, a Madrid csapatkapitányaként mesterhármast lőtt a Sanse elleni Király-kupa mérkőzésen, s két remek lövéssel duplázott az AS Roma elleni találkozón. Ettől még persze egyáltalán nem biztos, hogy a következő alkalommal legalább a kispadig eljut majd. Ilyen erős a Madrid...

Dénes Tamás írása
Forrás: Sztár Sport V. évfolyam 39. szám
Begépelte: real_funghi (madridista.hu)