A Real Madrid - Barcelona (Barcelona-Real Madrid) a futballtörténelem legnagyobb rangadójának tartják sokan. Lehet beszélni Milan-Inter, Manchester-Arsenal, River-Boca meccsrol, de ezektol nagyban különbözik a Real Madrid -Barcelona meccs. Nemcsak azért rivalizál egymással a két csapat, mert ezek a csapatok a legsikeresebbek a spanyol labdarúgásban, hanem más - történelmi - oka is van. Az Interpress magazin 2004. márciusában megjelentetett egy olyan cikket, hogy a lelátókon folytatódik a polgárháború  ebben leírja, hogy a Franco rezsim alatt mennyire elnyomták a Katalán népet és az egyetlen hely ahova mehettek - saját (Katalán) nyelvüket beszélni - az a Nou Camp stadion volt.

Tehát a Barcelona és a Real Madrid keseru gyulölettel viseltetik egymás iránt, amelynek gyökerei a történelemben és a politikában gyökereznek, bár mostanság ez az ellenségeskedés inkább a pénzrõl és a nyilvánosságról szól.
A felállás és a propaganda az, ami ezt az ellentétet a világfutball egyik "legvonzóbb" részévé varázsolja, de mennyi maradt a régi versengésbl?

A Barcelona szurkolói mindig is úgy hitték, a Real Madrid szimbolizálja Franco tábornok rezsimjét, ami 1939 és 1975 között uralkodott Spanyolországon. A tiszta fehér csapat azért jön, hogy magát a diktátort reprezentálja és a katalánok arra használták a csapatok látogatásait, hogy kiadják dühüket a tartomány elnyomásáért. A madridisták cserében a kék-piros csíkosakban a szeparatista mozgalom vezéralakjait látták, teljesen ellentétes világnézettel. A Franco-évek vádemelésekkel voltak tele, rendbontásért, vesztegetésért és extrém partizán cselekedetekért, amik felütötték a fejüket mind a pályán, mind a pályán kívül, amikor a két gárda találkozott. A gyoztes fél mindig károgni fog és gúnyolódni, míg a vesztesek mindig azt fogják állítani, hogy a meccsek végeredményei már a kezdés elott eldoltek és még csak esélyük sem volt. Egy híres-neves esemény, ami valószínuleg még mindig fájó pont, az Alfredo Di Stefano átigazolása az "50-es években. Idovel mindkét fél megvádolta a másikat kéz alatti üzletelésekkel. A katalánok még mindig azt állítják, a Madrid a politikai kapcsolatait használta arra, hogy megakadályozza az argentin sztárjátékos leigazolását, aki a hosük, Kubala László mellett állt volna ki a Barca színeiben. A tények viszont más megvilágításba helyezik a történéseket. Di Stefano Kolumbiában a Millonarios csapatában játszott, ahol a szurkolók csodálták, míg a River Plate-nél volt nyilvántartásban. A spanyolországi turnén a Barcelona szemet vetett rá és rögtön felvette a kapcsolatot a Riverrel. A Buenos aires-i csapat beleegyezett, hogy csatlakozhat a katalánokhoz, ha a Millonarios is beleegyezik. Ám a kolumbiai gárda dühös lett, hogy a River rábólintott az alkura és közölte, a focista sohasem hagyhatja el a klubot.

A dühük akkor forrt igazán, amikor a Barca rábeszélte Di Stefanot, hogy hagyja el a venezuelai út alatt a csapatot és õ kijelentette, sohasem tér vissza Kolumbiába. Míg a Millonarios visszautasította, hogy bármilyen átigazolást megvitassanak ilyen körülmények között és a Barca visszautasította, hogy visszaadja ot, a Real Madrid megkereste és hatalmas summát ajánlott mind a Rivernek, mind a kolumbiaiaknak a szolgálataiért. Az elharapódzó küzdelem odáig vezetett, hogy a spanyol FA - aki mindkét spanyol klub muködését felügyelte - salamoni döntést hozott, hogy a játékos az 1953/54-es és az 1956/57-es szezont a Madridnál töltse, míg a Barcelona színeiben játsszon 1954/55-ben és 1957/58-ban. Ám a Barcelona elnökének, Marti Carretonak hirtelen lemondása káoszhoz vezetett a klubban és az ideiglenes vezetés törölte az alkut, és elengedték Di Stefanot, hogy aláírhasson a Madridnál. Az elso 5 Európa Kupa megnyeréséhez segítette a Realt, és egyike lett a világ legtiszteletreméltóbb játékosainak, vállvetve küzdve a hírhedt Puskás Ferenccel. Rendkívül kínos epizód volt ez a Barca számára, aki így engedett el egy igen tehetséges futballistát, hogy az a legádázabb ellenségükhöz csatlakozzon - a kormányzat beavatkozása nélkül. A Franco rezsim megszuntével a hasonló összeütközések ritkultak, ezt a rendszert Luis Figo változtatta meg, ahogy öt évvel ezelott egy olyan váltás mellett tette le a voksát, ami huen másolta a Di Stefano-sztorit. Az után, hogy példakép lett a Camp Nouban, Figo egy világsztárhoz méltó fizetést akart kieszközölni, vagy pedig máshol keres boldogulást. Szóbeszédek szerint eloszerzodést kötött a Reallal, hogy ha Florentino Pérez veszi át a klub vezetését, akkor Figo a fovárosba költözik.

A Barcelona nem hitte el, hogy ez megtörténhet, visszautasította a kérést, így 2000 júniusában a szóbeszéd szerint eljárva aláírta az új egyezséget az új Real elnökkel és leszerzodött az Európa Kupa bajnokához. Ez a katalánokat durván sértette, és hitetlenkedve figyelték az eseményeket, mikor ugyanaz év októberében immár a fehérek színeiben lépett pályára a Nou Camp-ben. A játéknak extra keretet adott a katalán sajtó, aki ebbol igen nagy szenzációt csinált, Júdásnak kikiáltva és bátorítva a klub szurkolóit, hogy részesítsék ot "különleges" üdvözlésben. Rakéták, lövedékek zúgtak le a sorok közül minden egyes alkalommal, amikor a partvonalat meg merte közelíteni, miközben egyre hangosabb volt a zaj, táblákon kérdojelezték meg a moralitását, jelezték véleményüket a származásáról, kapzsiságáról. Kegyetlen játékká vált. A Barcelona nyert 2-0-ra. A Barcelonának muszáj gyulölnie a Madridot, míg a Realnak éppúgy gyulölnie kell a katalán gárdát. Az érdeklodés, a bevétel, a nyilvánosság az, ami minden megmozdulással, minden szóval a másik felé kreál egy igazán izgalmas légkört a világfutball legnagyobb klubjaiból ketto között az elsoségért vívott harcban. Magát a játékot milliók követik figyelemmel, nem csupán Spanyolországban, hanem szerte a világon, a szurkolók által a másik klubot becsmérelve tüzelodik fel a hangulat és minden egyes találkozó elott újrarajzolják a csatavonalakat. Franco távoztával Catalunya nagyobb autonómiát élvez, mint Észak-Írország, Skócia vagy épp Korzika, ám a kormányzat olyasféle hatalommal és pénzügyi kontrollal rendelkezik, amivel néhány európai kormány sohasem fog. Vannak, akik Catalunyat különálló országként szeretnék látni, míg mások azt akarják, hogy teljesen spanyol kontroll alá kerüljön. Ám egyikük sem akarja, hogy a belátható jövoben az ellenségeskedés a két fél között megszunjön. A vezetok, a játékosok, a sajtó és leginkább a szurkolók épp annyira igénylik egymást, mint ahogy a spanyol futball igényli oket. Harcolni és szítani a tüzet. Ismét fokozódik a hangulat a következo pár hétben és amikor a két csapat befut a pályára, kemény csata lesz és megmutatják a világnak, ki is a legjobb. Talán remélhetünk néhány újabb történelmi gólt.

A legnagyobb arányú különbség a két csapat között az egy Spanyol kupameccsen volt 11-0-ra nyert a Real Madrid, amely különös körülmények között zajlott. Az akkori játékosok elmondása szerint ugyanis a bíró elcsalta a meccset. A félidoben nem akartak kimenni a játékosok erre hivatkozva de a Madridi rendorfokapitány bement a játékosok öltözojébe és azt mondta, hogy ha nem mennek ki akkor mindannyijukat letartóztatja, ezért kénytelenek voltak kimenni és a bíró jóvoltából 11-0-s vereséget szenvedni. A 94/95-ös bajnokságban a Real Madrid 5-0-ra verte a Barcelonát a Santiago Bernabeuban 1 évvel elotte pedig a Barcelona verte 5-0-ra a Real Madridot a Nou Campban.
A 2003-2004-es bajnokságban a Nou Campban l -2-re gyozött a Real Madrid csapata. Akkor a két brazil góljával nyert a Real, Ronaldo és Roberto Carlos lotte azokat. 20 év után tudott nyerni a Real Madrid a Nou Campban bajnoki meccsen. Aztán a Bernabeubeli visszavágón már a Barcelona csapata gyozött 1-2-re. A legutóbbi bajnokságban a 2004-2005-ös szezonban, elsonek a Nou Camp stadionban rendezték a mérkozést ahol 3-0-ra kiütötte a Barca a Realt, alighanem a Barca szurkolók számára az volt az év meccse. A visszavágón pedig 4-2-re nyert a királyi klub. Idén a Santiago Bernabeuban találkozott eloször egymással a két csapat, ahol a Real Madrid - az elozo évhez hasonlóan - csúnya vereségbe futott bele, ugyanis Eto'o és Ronaldinho két góljával 0-3-ra verték a Katalánok a fovárosiakat. A meccsen a Real Madrid szurkolói felállva tapsolták meg Ronaldinho és társai remek produkcióját.